Beszámoló a MÁV Előre SC újraalakult Természetjáró Szakosztályának első túrájáról

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: linkedin

Március 5., szombat reggel. Kicsi, de annál lelkesebb csapat gyülekezik a Sukorói Sportpályánál. A társaság legfiatalabb tagja 9, a legidősebb pedig 77 éves. A bemutatkozások után gyors csoportkép, hátha a túra végén már nem mindenkinek lesz természetes a mosolya.

Mindjárt emelkedővel kezdünk, a Főtéren megemlékezünk a Pákozd-Sukorói csatát megelőző haditanácsról, amelynek a református templom adott otthont, majd megcsodáljuk a Szilvás sor műemlék épületeit.

Újabb emelkedő, a legjelentősebb a túra alatt, ezúttal már az erdőben. A csapat nagyon türelmes és összetartó: nem hagyunk hátra senkit jelszóval több pihenőt közbeiktatva bevárunk mindenkit. Pár kilométer szuszogás után elérjük az út fő látványosságát, a Meleg-hegy csúcsa közelében büszkén magasodó Likas-követ. Pár perc pihenő és némi elemózsia elfogyasztása után ismét útnak indulunk, ezúttal lejtőn lefelé, ahol egy tisztáson áthaladva megcsodálhatjuk a Velencei-tó csillogó víztükrét, kiterjedt nádasait.

Végre viszonylag egyenesen haladunk a fennsíkszerű tájon, egészen az Angelika-forrásig, ahol nem meglepő módon több más csoport is tábort vert, lévén ez a hegység egyik ikonikus helyszíne. Miután konstatáljuk, hogy a száraz időjárás ellenére is csörgedezik némi víz a forrástól, követjük a patakocska útját és bevesszük magunkat a völgybe, ahol a hegység teljesen más arcát mutatja.

A hatalmas sziklák és hóvirágok között haladunk, mindenki gyönyörködik az ébredező természetben. Hopp, egy faág, botlás elesés, törött szemüveg. Gond egy szál sem, a ragasztószalag mindent megold. Szerencsére más sérülés nincs.

De mindennek vége van egyszer, így a lejtős ösvény is emelkedőre vált. Leküzdjük. Aztán újra emelkedő, majd lejtő és így tovább. A hullámvasutazás fárasztó, de nem rohanunk, ez a nap erre van szánva. Végül megmásszuk az utolsó dombot is és rátérünk a faluba visszavezető útra.

Sukoróra érve többen vérszemet kapnak a cukrászdánál, így a csapat nagyobb részétől itt búcsúzunk el, hogy egy jól megérdemelt süteménnyel jutalmazzák meg magukat a 11 km-es táv megtétele után.

A társaság másik felével visszasétálunk a sportpályához, ahol megállapítjuk, hogy mindannyian jól éreztük magunkat és kellemesen elfáradtunk.

Nagyon örülök, hogy megismerhettem a résztvevőket, remélem, hogy a következő túránkon újra találkozunk és újabb tagokkal bővül majd a csapatunk!