Emlékeim István bácsiról

István bácsi a Székesfehérvári Ybl Miklós Általános Iskola testnevelő tanáraként 1980-ban érkezett közénk. Rövid, göndör hajú, bajuszos, határozott, sportos küllemű emberként ismertük meg. Később, az évek folyamán aztán megismerhettük az embert, akire minden fogalom illik, ami a PEDAGÓGUS és EDZŐ pozitív jelzőjeként megtalálható a magyar nyelv szótárában.

Előadás módját a vicces hasonlatok ( pl.„sz…ró galamb” állás😊 = röplabdás alapállás) és megfogalmazások (pl. „fijjjam”  /„kamanzi hirtelen” és az ezekhez hasonlók) , jellemezték, mellyel teljesen elvarázsolta korosztályunkat, akár röplabda játékosai, akár tanítványai voltak. Ittam szavait és törvényként fogadtam el szabályait, amit úgy csempészett be az életembe, hogy később ezeket a szabályokat adtam tovább gyermekeimnek és játékosaimnak. (pl. „Nem megyünk át a füvön!”, „Sapkát levesszük, amikor az épületbe lépünk!” stb…) Röplabda szakmai munkájában mindig a tökéletesre törekedett. Fontos volt az eredmény, de csak minőségi kivitelezésben.

            István Bácsi első testnevelés óráján – 6. B osztály – sorban álltunk az iskola betonos kézilabda pályájának, fehér oldalvonalán. Rövid bemutatkozás után rátért a lényegre…. RÖPLABDA. Nem válogatott, nem nézte, hogy ki milyen magas, ügyes, erős stb…, csak mondta, hogy menjünk edzésre. Egy edzésen, minden fiú ott volt az osztályból. Ez történt, gondolom a 6. A, az 5. A, és 5. B osztályban. majd az alsóbb osztályokban is. Novemberre annyian lettünk – a 10×20 m-es tornateremben -, hogy volt A, B, C és D csapat is, nagyjából harmincan. Emlékszem…, én úgy kerültem be a B csapatba (ez még az utazó keret volt), hogy István bácsi Komlósi Gyuri és közöttem döntött mellettem. Nagyon boldog voltam, hogy bekerültem az utazó keretbe. Ez volt az első döntés, mely megpecsételte a röplabdához való kötődésemet.

            István bácsi, az első csapatkiránduláson a Sárpentellei Parkerdőben, megtanította nekünk a röplabdások győzelmi indulóját, melyet természetesen több – kevesebb sikerrel tovább örökítettem az ifjabb nemzedéknek.

„Győztetek ismét Röplabdás ifjak,
Az ellenféltől Ti nem féltetek.
Most minden kislány csak azt dalolja,
Röplabdás srácot szeretek, mert haaa!
Végig megy a Fő utcán, egy Röplabdás gyerek,
Mind megáll a forgalom és csak Őt nézi meg.
Odafönn a Jóisten is megáll és nevet és
Elővesz a zsebéből, egy rumos Üveget.
Mikor a Röp-lab-dás regiment sorba áll,
Még az EDZŐ is szalutál! Szalutál!”

Ezt az indulót az évek során minden győztes mérkőzés után elénekeltük István bácsival, és a mai napig az NB I-es férfi csapat is tartja ezt a szokást. Jóleső, libabőrös borzongás tölt el, amikor visszahallom István bácsi győzelmi indultját.

István bácsi fáradságot, időt nem spórolva, arra készített bennünket, hogy bekerüljünk az Úttörő Olimpia Országos Döntőjébe. Ehhez hetente hat-hét edzést vezényelt nekünk, sokszor hétvégeken is szombatonként a „nyitott tornaterem” előtt edzettünk héttől kilencig. Utána természetesen maradtunk tovább és röplabdáztunk. Testnevelés órákon nagyon figyelt arra, hogy minden sportágban elsajátítsuk az alapokat és nagy figyelmet fordított az atlétikus képességek fejlesztésére. Minden városi atlétika versenyen főleg a röplabdásokat indította. Ahol büszkén „villogtunk” a 400 m-es befutónál  (1. Szamosi Zsolti Ybl 2. Harkányi Atti Ybl 3. Nagy Robi Ybl). Az országos döntőhöz vezető úton 1981-ben megnyertük a városi bajnokságot a Petőfi előtt, majd a megyei bajnokságot is Dunaújvárosban. A területi döntőn elvéreztünk a második helyért folytatott küzdelemben a győri Gombos ellen, amikor Kisteleki Csabi (Misi) a „csontrakéta” tizenegy ászt nyitott és vezettünk 11:0-ra és ezt a szettet megnyertük, majd a következő szettben beállt a Tóni (Győriek 205 cm-es játékosa) és sajnos alulmaradtunk. A 1982/83-as tanévben már bejutottunk az Úttörő Olimpia Országos Döntőjébe, Debrecenbe és a 4. helyen végeztünk. A csapat tagjai: István bácsi, Lovas Gáspár, Nyerges Sanyi, Harkányi Attila, Szamosi Zsolti, Simon Csabi, Katona Zsolti Halász Csaba, Udvardi Robi, Kővári Laci, Steurer Zsolti, Kisteleki Csabi, Bizderi Csabi, Lőcse Atti, Erdősi Zoli, Reszegi Sanyi, Nagy Robi.

István bácsi az ezutáni korosztályokkal mindig bekerült az Úttörő Olimpia Országos Döntőibe és az 1973-as korosztállyal hét év kemény, tudatos munkával és megrendíthetetlen elszántsággal feljutott a csúcsra és megnyerte az országos döntőt. Ígéretéhez híven a finálé lefújása után a kecskeméti főtéren levő szökőkútban fürdőzött.😊 Ekkor tájt a serdülőkkel is bejutott a MRSZ OSB döntőjébe.

István bácsi 1988 nyarán megkeresett, hogy lenne-e kedvünk Simon Csabival közösen edzősködni. Ez volt a második döntése, amivel végérvényesen a röplabdához „ragasztott”. Örökre meghatározó élmény marad számomra, amikor behívott az Ybl Miklós Általános Iskola szertárába minket és felvázolta terveit. Én nagyon örültem a felkérésnek és amikor csak tehettem, bent voltam az edzésein, de ő is látogatta az tréningjeimet és tanított. Nagyon sok jó tanácsot adott, sok szakmai segítséget nyújtott, de azt gondolom, a legnagyobb érték, amit sikerült átadnia nekem, a közösségért való tenni akarás, a sport és ezen belül a RÖPLABDA iránti alázat, tisztelet és szeretet.

István bácsinak a pozitív emberi értékek közvetítése mindig is a legfontosabb feladata volt. A 90-es évek elején összejöttünk úgy húszan és egy év felkészülés után elindultunk az NB II-es felnőtt bajnokságban, de a környezettel sajnos mi is megváltoztunk. Viszont ő megmaradt annak a következes, maximalista PEDAGÓGUSNAK, aki a későbbiekben nem volt hajlandó elfogadni a jelenlegi kor – „mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet” – ideológiáját. Nem akart az akkori kor amatőr röplabda szellemével azonosulni.

ISTVÁN BÁCSI! Ön felgyújtotta bennünk a röplabda szeretetének lángját és mi igyekszünk a legjobb tudásunk szerint tovább adni!  Ezekkel a gondolatokkal indítjuk útjára a tiszteletedre és munkásságod elismeréseként a Borbély István Emléktornát, melyet terveink szerint minden év szeptemberében a fiú U15 (úttörő) korosztály számára fogunk megrendezni.

Őszinte tisztelettel:

                                               Tanítványaid

Forrás