Neukum Gábor vagyok, alias Nuku. Sokat gondolkoztam, hogyan írhatnám le, mit adott nekem a röplabda. Ahelyett, hogy sablonszerűen felsorolom a röplabdás pályafutásom állomásait, inkább úgy írnám le, mint egy történetet.Kisgyerekként, amikor Irénke néninél (Fésüs Irén) láttam, hogy milyen edzések vannak, azt hittem, hogy soha nem fogok tudni így játszani vagy egy ilyen edzést kibírni, amit a lányok két óra alatt legyűrtek. Meg is van a fejemben egy mondat, amit ő mondott még az egyik foglalkozás végén: „Nem mindenki válhat élsportolóvá, ahhoz több kell, mint rengeteg gyakorlás és edzés, szív és alázat kell hozzá.”Pár év és párszáz vonalazás, falazás múllva Robi bácsi (Nagy Róbert) adott egy olyan lehetőséget, amit kevesen mondhatnak el magukról, hogy a felnőtt csapat kerettagja lehettem 14-15 évesen. Hatalmas élményként éltem meg, hogy ezek az emberek a szárnyaik alá vettek, és nem csak a röplabdára neveltek, hanem arra a bizonyos életre is. Ezt nagyon köszönöm nekik a mai napig!Aztán volt minden, NB I Székesfehérváron, válogatottság, NB I Dunaújvárosban, Budapest-bajnokság… Itt kell megjegyeznem, hogy sosem az volt a lényeg, hogy nagy eredményeket érjek el, vagy az, hogy “hiperszupermenő” sportoló legyek, hanem a játék szeretete volt mindig a legfontosabb. Az, hogy olyan környezetben legyek, ahol jól érzem magam és ezt valahogy mindig is ITT, Székesfehérváron éreztem. Ezért vissza is jöttem az NB II-be a gyökereimhez, ahol aztán sikerült ismét az első osztályba feljutni!Jelenleg Dunaújvárosban élek, gépészmérnökként dolgozok egy kis vállalatnál. A hétköznapjaim munkával és edzéssel telnek. Néha kis kikapcsolódásként eljárunk túrázni családdal, barátokkal vagy pár finom borocskát megkóstolni.
